Huszáros hajrát kivágva, több mint tízpontos hátrányból fordítottunk a Vasas ellen.
Kétség kívül nem a legjobb előjelekkel készült a Dániel-legénység az idei szezonban is a dobogóesélyes gárdák között számon tartott Vasas Akadémia elleni hazai évbúcsúztatóra, hiszen nem elég, hogy együttesünk legutóbbi két tétmeccsét egyaránt súlyos vereségekkel abszolválta, az egy héttel korábbi, gyászos emlékezetű fóti bajnokin egyik első számú gólfelelősünk, Kazy Balázs is újból feliratkozott a maródiak listájára. A vasárnapi találkozó első néhány perce ráadásul csak még tovább erősítette a pesszimista várakozásokat, az esélyesebbnek tartott fővárosiak ugyanis Karosi és Ormai gyors gólváltását követően egykettőre faképnél hagyták támadásban és védekezésben egyaránt sokat bizonytalankodó alakulatunkat. Az Arigbabu-tanítványok 2–2 után, Andrássy centertalálataira, valamint Fekete öt pontjára alapozva, egy 13–3-as szakaszt repesztettek, s a nyitó negyed közepére, második felére máris kétszámjegyű előnyt szereztek. A látogatók agresszív, fojtogató védekezése sehogyan sem ízlett ekkortájt a mieinknek, akik noha néhány egyéni villanásnak, szemfüles megoldásnak köszönhetően a kisszünet előtt valamelyest még közelebb „evickéltek”, a második felvonás hajrájára, a Farkas-Rosta-Pleesz Gergő trió kosarai nyomán, immár minden addiginál tetemesebb, 35–19-es hátrányba kerültek. Hargitaiék becsülettel küzdöttek, gürcöltek, tették ugyan a dolgukat, ám akcióikban továbbra is nagyon kevés volt az átütőerő, rengeteg labdát elszórtak (tegyük hozzá a tizenegy labdaeladás többsége ezúttal a kikényszerített kategóriába tartozott), ráadásul pocsékul dobták az egyik legfőbb fegyverüknek számító triplákat (2/12-es mutató az első húsz percben), így feljavuló védőmunkájuk dacára a félidő hátralévő részében is csupán tisztes távolságból üldözték riválisukat (24–35).
A harmadik periódust ugyanakkor Karanfilovszki, Prodanovics és Hargitai jóvoltából három, vendégrészről válasz nélkül hagyott tarjáni találat nyitotta, amivel pár perc játék után máris mindössze öt pontra apadt a differencia. Csakhogy menetrendszerű időkérését követően a Vasas gyorsan rendezte a sorokat, a piros-kékek ismét sikerrel találták meg a jelentős magasság- és súlybéli fölényét remekül kihasználó Andrássyt a palánk alatt, miközben Pleesz Gergő és Takács is berámolt egy-egy lélekromboló távoli kosarat. A vendégek 30–35 után kivágott 10–2-es rohama a mieink minden addigi erőfeszítését villámgyorsan annulálta, s visszaterelte a találkozó menetét a korábbi „folyásirányba” (32–45). Az angyalföldiek ugyan a folytatásban sem tudták látóhatáron kívülre szorítani az újabb, számukra kedvezőtlen fordulat dacára is változatlan elszántsággal harcoló ellenlábasukat, arra ugyanakkor sikerrel ügyeltek, hogy vészesen közel azért ne engedjék magukhoz az első komolyabb felzárkózási kísérletét, még a félidőfelező szünet előtt, Kalassai és Karanfilovszki hármasaira alapozó csapatunkat. Hiába csökkent ugyanis a különbség 41–47-nél átmenetileg hat egységre, a rövid pihenőt Farkas és Rosta révén két sikeres vendégakció foglalta keretbe, ezáltal a felek 41–53-as állással fordulhattak rá az utolsó bő öt percre. Melyben a mieink immár végképp szeretett tripláikra tették fel a sorsukat - jellemző, hogy a negyedik negyedben tizenhárom alkalommal próbálkoztak a félköríven túlról, míg azon belülről csupán három alkalommal célozták meg a kosarat. És láss csodát, a korábban mindenfelé szálló labdák a hajrában elkezdtek szépen sorban a gyűrűbe hullani, az addig jobbára magabiztos Vasas-játékosok keze ezzel szemben – nem kis részben persze Karanfilovszkiék hatékony zavaró tevékenységének köszönhetően – mind gyakrabban látszott megremegni. Az idén már nem először abszolút nyerőemberré előlépő Kalassai és a szintén a legjobbkor belemelegedő Prodanovics bombái percről-percre, támadásról-támadásra csökkentették a lemaradást, röviddel a dudaszó előtt pedig az előzőekben gyakorta a „berendezést” is elvétő Charlton első komolyabb villanásával együttesünk végül hosszabbításra mentette a nem is oly rég még elúszni látszó összecsapást.
S bár a ráadás elején a vendéggárda kétszer is minimális előnyhöz jutott, Ormai duplája és Charlton újabb szép „trojkája” nyomán az eredményjelző tábla 66–65-nél, a találkozó folyamán először, immár SKSE-vezetést mutatott. Hargitai hármasával pedig kisvártatva végképp nyerő pozícióba lavírozta magát Dániel Péter ezen az estén példás küzdőszellemről tanúságot tévő legénysége, amely 2/6-os büntetőzésével az utolsó pillanatokat azért némileg még izgalmassá tette. Takács végső, kétségbeesett kísérlete azonban pontatlanra sikeredett, így a lelkes hazai publikum egy rendkívül fontos, és minden bizonnyal sokáig emlékezetes diadalt ünnepelhetett.
NB I/B, Piros-csoport, 12. forduló
Salgótarjáni KSE – Vasas Akadémia 71–68 (14–21, 10–14, 17–15, 20–11, 10–7) - hosszabbítás után
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 200 néző, vezette: Pozsonyi, Földi, Marton.
Salgótarján: Karanfilovszki 10/9, Kalassai 20/12, Hargitai 9/6, Cserényi Marcell, Ormai 11. Csere: Charlton 10/6, Prodanovics 9/9, Rékasi 2, Cserényi Martin. Edző: Dániel Péter.
Vasas Akadémia: Takács D. 5/3, Pleesz G. 8/6, Fekete V. 8/3, Karosi 2, Andrássy 16. Csere: Farkas A. 11/3, Rosta 14, Pleesz Á. 2, Makkos 2, Kelemen. Edző: Stephen Arigbabu.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 2–10, 8. perc: 7–17, 15. perc: 17–31, 18. perc: 19–35, 23. perc: 30–35, 25. perc: 32–45, 29. perc: 41–47, 32. perc: 41–53, 38. perc: 52–59, 42. perc: 63–65, 44. perc: 69–65.
Kipontozódott: Ormai (42.).
Dániel Péter: – Tudtuk azt, hogy képesek vagyunk lelassítani a Vasas támadórendszerét, ugyanakkor azzal is tisztában voltunk, hogy az előre játékban is szükségünk lesz jó egyéni teljesítményekre ahhoz, hogy nyerni tudjunk. Szerencsére ezek a második félidőben meg is érkeztek, leginkább triplák formájában. Azt gondolom a legnagyobb pozitívum mégis az, hogy nem tört meg a küzdőszellemünk, hiába kapunk ellenfelünktől óriási nyomást az első húsz percben, nem kételkedtünk abban, hogy képesek vagyunk visszajönni a meccsbe. A fordulás után már inkább az látszott, hogy mi tudunk mentálisan és fizikálisan is a vendégek fölé nőni és a végén sikerült is a saját javunkra billentenünk a találkozót, amihez gratulálok a srácoknak!
Stephen Arigbabu: – Gratulálok a Salgótarjánnak! A kosárlabda a hibák játéka, minél kevesebbet vétesz, annál nagyobb az esélyed a győzelemre. Ma mi túl sokat követtünk el, és ezért alul is maradtunk.
