Vállalható” eredményt értünk el a listavezető Kaposvár otthonában.
Mindkét együttes némileg tartalékos összeállításban készült az évzáró találkozóra, melynek hazai oldalon talán Markovics Luka, míg tarjáni részéről egyértelműen a bokasérülésből lábadozó házi gólkirály, Kazy Balázs volt a legfontosabb hiányzója. Szép számú, lelkes közönség előtt vendégszempontból finoman szólva sem indult túl kecsegtetően a csörte, első három akciónk ugyanis rendre buta labdaeladásokkal zárult, s Dániel Péternek alig egypercnyi játék után, 5–0-ás kaposvári vezetésnél, máris időt kellett kérnie. A mieink, kezdeti megilletődöttségüket szép lassan levetkőzve, a folytatásban Charlton és Ormai találataival eredtek a listavezető nyomába, s Hargitai gyors egymásutánban bevágott tripláival a nyitó felvonás hajrájára fel is zárkóztunk egyetlen dobásnyira. Csakhogy 15–13 után ismét egy komolyabb megtorpanás következett, a kisszünet környékén majd’ öt percig képtelenek voltunk a kosárba találni, amit kihasználva a játékvezetők által is a „kellő” tisztelettel kezelt (ennek jeleként az első bő egy negyedben nem kevesebb, mint tizenhat büntetődobást elvégző…) Dzunics-gárda a rövid pihenő után nem sokkal immár több mint tíz ponttal, 24–13-ra vezetett. A második szakasz hátralévő része ugyanakkor már újból jóval kiegyenlítettebben alakult, s a remeklő Paár, illetve a Kalassai-Hargitai-Cserényi Marcell trió gólváltásait, valamint Kis kései hármasát követően az első félidő végül 44–31-es állással zárult.
A fordulást követően rendkívül határozott kezdést produkált a hazai gárda: az addig nem túl meggyőző Trammell, valamint a fiatal Pucz sorozatos dupláival pár perc játék után máris húsz egység fölé nőtt a KKKK fórja. A mieink továbbra is daráltak, küzdöttek ugyan, de meglehetősen sok hibával tették a dolgukat, rengeteg könnyű kosarat engedtek lendületbe jött riválisuknak, a válaszokkal ugyanakkor többnyire adósak maradtak. Helyzetünket nem igazán könnyítette meg, hogy néhány kulcsember ezen az estén kifejezetten visszafogott játékot mutatott, Charlton például lélekben mintha már valahol az óceán felett járt volna, de Karanfilovszki is, tőle szokatlan módon, eléggé kevés meggyőződéssel, ám annál bizonytalanabbul kosárlabdázott. Kaposvári részről viszont egyre újabb és újabb szereplők kapcsolódtak be a kialakulni látszó gálaelőadásba, az utolsó negyedfordulón Rosic és Szőke Bálint talált többször is látványosan a kosárba, Bogdán két triplájával pedig a záró periódus elején immár harminckét pontnál tetőzött a differencia (83–51). Szerencsére a mieink egyre kilátástalanabbnak tűnő helyzetükben sem veszítették el tartásukat, s a maradék időben mindent megtettek azért, hogy ha a bravúrról szőtt álmok nyilvánvalóan el is illantak, legalább egy tisztesnek mondható eredménnyel zárják az éllovas otthonában tett kirándulásukat. Hogy ez végül összejött főként három ember igyekezetét, ügybuzgalmát dicséri, kétség kívül az egész meccsen kimondottan agilisan és eredményesen játszó Hargitai és Kalassai, valamint a tizennégy-tizennégy ponttal és lepattanóval dupla-duplázó (továbbá, a szokásos „mellékesként”, öt gólpasszt is kiosztó) Ormai tették a legtöbbet azért, hogy a hajrában sikerült egy 23–10-es etapot produkálni, s ezzel a lefújásra húsz ponton belülre csusszanni.
NB I/B, Piros-csoport, 13. forduló
Kometa Kaposvári KK – Salgótarjáni KSE 93–74 (21–13, 23–18, 26–16, 23–27)
Kaposvár Aréna, 700 néző, vezette: Szalai, dr. Magyari, Csák.
Kaposvár: Trammell 17/9, Paár 16/3, Szőke Bálint 7, Kis R. 9/3, Völgyi 5. Csere: Rosic 16/9, Bogdán 9/6, Puska 8/3, Pucz 6. Edző: Dzunics Braniszlav.
Salgótarján: Karanfilovszki 5/3, Kalassai 23/15, Hargitai 19/12, Cserényi Marcell 4, Ormai 14. Csere: Charlton 6, Prodanovics 3/3, Rékasi, Cserényi Martin. Edző: Dániel Péter.
Az eredmény alakulása. 1. perc: 5–0, 7. perc: 15–13, 12. perc: 24–13, 16. perc: 39–23, 21. perc: 44–32, 26. perc: 58–37, 33. perc: 83–51, 37. perc: 87–68.
Kipontozódott: Charlton (30.), Cserényi Marcell (40.).
Dzunics Braniszlav: – A hazai közönség ezzel a szurkolással mindig belevisz minket egy olyan játékba, amit szeretünk játszani, és nagy energiát ad. A meccset az első pillanattól kezdve kézben tartottuk, három negyeden keresztül folyamatosan nőtt a különbség. Az utolsó játékrész nem sikerült olyan jól, de azt gondolom, ez most belefért. Mindenkinek kellemes karácsonyt és boldog újévet kívánok!
Dániel Péter: – Kicsit félve kezdtük el a mérkőzést, de szerencsére még időben észbe kaptunk és nem engedtük a Kaposvárnak, hogy igazán átlépjenek rajtunk. Megvolt a vezetésük, de nem dőlhettek hátra az első félidőben. Úgy érzem a hazaiak ebben a periódusban talán kicsit több büntetőhöz jutottak, mint kellett volna. A harmadik negyedben volt egy jó etap a Kaposvár részéről, onnantól kezdve elsősorban az volt a feladatunk, hogy ne hagyjuk, hogy a találkozó átmenjen egy karácsonyi gálamérkőzésbe. Ezt szépen meg is valósítottuk, nem engedtünk könnyű kosarakat és látványos megoldásokat riválisunknak. Ez pozitív a jövőre nézve, illetve az is, hogy egyénileg többen is kimondottan jól teljesítettek, különösen a második félidőben.
A cikkben szereplő fotókat Szabó Péter készítette.
