Harmincöt percig vezettünk, de a hajrát jobban bírta rutinosabb ellenfelünk.
A két társulat meglehetősen egyoldalúan alakuló közös történetében (az eddigi tizenhárom összecsapásból tizenkettőt a BKG nyert meg…) egyáltalán nem megszokott módon a mieink várhatták kedvezőbb pozícióból a vasárnap délutáni meccset, melyet a már a feldobásnál is felettébb eltökéltnek tűnő Dániel-legénység igazán álomszerűen kezdett. Mert bár az első kosarat a hazaiak amerikai magasembere, Winn helyezte be, a következő tizenegy pontot kivétel nélkül SKSE-játékos, név szerint Kalassai és Ormai jegyzete. A nyitó negyed derekához érve pedig immár több mint tíz egység választotta el egymástól a csapatokat, s Hargitai, Kazy, valamint az izomsérülése miatt a játékot csak az utolsó pillanatban vállaló Charlton szebbnél szebb villanásainak köszönhetően ez a különbség az első kisszünetig nagyjából-egészében meg is maradt. Tarjáni szempontból a folytatást illetően nem csak a 27–16-os részeredmény, de a mutatott gördülékeny és helyenként kimondottan tetszetős támadójáték is bizakodásra adhatott okot, a rövid pihenőt követően ugyanakkor az addigi lendület némileg megtörni látszott. Az erőfölényét a palánk alatt rendre gólokra váltó Winn és a magáról először ekkortájt „hírt adó” Nagy Botond vezetésével a vendéglátók a második felvonás elején egy 10–2-es futást produkáltak, s szinte szemvillantásnyi idő alatt 29–26-ra felzárkóztak. Ettől tovább azonban egyelőre nem jutottak, a két szép centergólja mellett egy triplát is a helyére küldő Glatz és társai a határozott hazai kezdésre ugyanis egy még határozottabb, 13–3-as ellenrohammal válaszoltak. A félidő hajrájába fordulva így ismét tisztes távolságba kerültek egymástól a felek, s Kazy sorozatos találatainak köszönhetően a meglehetősen kellemes „fújást” kapó szigetszentmiklósiak a nagyszünetre is épp csak hogy tízen belülre keveredtek (41–50).
A harmadik periódus eleje együttesünk számára jó és rossz momentumokat egyaránt tartogatott, míg ugyanis Kalassai remek duplával, Cserényi Martin pedig egy még nagyszerűbb triplával nyitott, addig a négy személyi hibája miatt már jó ideje a kispadon kuksoló Karanfilovszki után kisvártatva egy újabb kulcsemberünk, Ormai is a kipontozódás szélére sodródott. A közelről és távolról is eredményes Charlton és a sérülése előtti önmagát idéző lendülettel és vállalkozókedvvel kosárlabdázó Kazy mindazonáltal továbbra sem engedték lőtávolba kerülni a szívósan küzdő, ám folyamatos jó játékra egyelőre képtelen házigazdákat, akik a találkozó ezen szakaszában főként a támadó oldalon bemutatott remek lepattanózásukkal és számos második esélyből szerzett pontjukkal tartották versenyben magukat. Bohunickyék erőfeszítései dacára kevesebb, mint egy perccel a játékrész vége előtt viszont még mindig 60–71-es állást mutatott az eredményjelző tábla, ám ekkor akcióba lépett a „Kosok” önmagához képest mindezidáig szolidabban teljesítő kapitánya. A hátralévő nyúlfarknyi időben a bajnokság mesterlövészeinek versenyét vezető Nagy Botond két demoralizáló triplát is a helyére küldött, amivel a BKG együttese a végső etap kezdetére öt pontra feljött (66-71). A különbség csökkenésével párhuzamosan a feszültség egyre inkább növekedett, ami a záró negyed elején, főként vendégoldalon, mind több kapkodást, bizonytalan megoldást eredményezett. A mieink addig jól működő támadójátéka teljesen megakadt, egymást követték az egyértelműen a dokoncentráltság számlájára írható meg nem értések, labdaeladások (az utolsó tíz percben összesen tíz!), amit kihasználva a 13–2-es részhajrát bemutató Nagy-tanítványok rövid idő alatt eltűntették maradék hátrányukat. A lélektani előny pedig ezzel a végjátékra végképp átkerült a vert helyzetből talpra álló hazaiak oldalára, s 75–76 után Winn és a Galambost kétszer is „megdobató” Nagy Botond a legfontosabb kérdéseket annak rendje s módja szerint gyorsan le is zárta. A döntő pillanatokra főként fejben elfáradó Dániel-gárda tehát, bár ismét nagyon közel állt hozzá, idei második meccsét sem tudta megnyerni, a vasárnapi találkozó első szűk harminc percére mindenesetre a későbbiekben azért lehet majd építeni.
NB I/B, Piros-csoport, 15. forduló
BKG Príma Akadémia – Salgótarjáni KSE 85–79 (16–27, 25–23, 25–21, 19–8)
Szigetszentmiklósi Városi Sportcsarnok, 100 néző, vezette: Kéri, Pécsi, Magyari.
BKG: Nagy Benedek 10/6, Nagy Botond 25/15, Büki L. 5/3, Winn 25, Fábián Sz. Csere: Bohunicky 4, Galambos 8, Arnóczi 8/3. Edző: dr. Nagy Ágoston.
Salgótarján: Karanfilovszki, Cserényi Martin 3/3, Kalassai 12/3, Hargitai 7/6, Ormai 10. Csere: Kazy 26/3, Cserényi Marcell 2, Charlton 10/6, Glatz 9/3. Edző: Dániel Péter.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 2–11, 7. perc: 10–21, 13. perc: 26–29, 16. perc: 29–42, 21. perc: 41–52, 27. perc: 54–66, 30. perc: 66–71, 34. perc: 73–73, 39. perc: 81–76.
Kipontozódott: Karanfilovszki (36.).
Dr. Nagy Ágoston: – Végig azt kerestük, hogy ki az az öt ember, aki támadásban és védekezésben is kevés hibával tud játszani. Nagyot léptek előre a fiatalok, mindhárman fontos feladatot kaptak és éltek a lehetőséggel. Rossz érzés, hogy három negyeden keresztül mennünk kellett az eredmény után, de jobban bírtuk a végét és jöttek a jó egyéni teljesítmények is.
Dániel Péter: – Jó ritmusban kezdtük a mérkőzést, különösen támadásban. A védekezésünk ugyan nem funkcionált úgy, ahogy szerettük volna, de a támadójátékunk a folytatásban is meccsben tartott minket. A védőmunkában sajnos a második félidőre sem sikerült szintet lépnünk, ráadásul az utolsó szakaszra a támadásunk is nagyon „behorpadt” – főként ezek voltak az okai a mai vereségünknek.
