Hátul megalapoztuk, elől fölényessé tettük remekbe szabott győzelmünket.
Két szívszaggató, balszerencsés körülmények között elszenvedett vereséget követően a Dániel-legénység pénteken a javítás reményében fogadta az idényt gyengén kezdő, ám decemberi edzőváltása óta, Szarvas Gábor irányításával, hatból négy fellépését is győzelemmel abszolváló jászberényi együttest. A feldobás után hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenfél játékából meglehetősen naprakész szakvezetők valószínűleg nem sok újat tudnak majd egymásnak mutatni, így a döntő faltor ezen a koraestén elsősorban az lehet, hogy a megálmodott meccstervet melyik alakulatnak sikerül a találkozó során precízebben, állhatatosabban végig vinni. Nos, az első tíz perccel ilyen szempontból nagyjából-egészében mindkét mester elégedett lehetett, hiszen a mieink a vendégek két pontfelelősének kikapcsolásában, míg a kék-fehérek a rivális távoli próbálkozásainak limitálásában értek el szép eredményeket: berényi részről Kinney és Csaba mindössze két mezőnykosarat és hat pontot dobott, míg Hargitaiék csak négy triplát voltak képesek ráemelni, s ezek közül is csupán egy olyan próbálozás akadt, ami célba is jutott. A gólokról ekkortájt emitt főként a palánk alá szépen belépegető, betörő Ormai, Kalassai és Kazy gondoskodott, míg a túloldalról leginkább a kintről célozgató Oroszi és a gyűrű közelében jeleskedő Pintér válaszolgatott. A két gárda végül minimális, 22–20-as JKSE-vezetéssel vonulhatott rövid pihenőre, s a vendéggárda pár lépésnyi előnyét, Boka-Magó remek mezőnymunkájának és Kinney néhány klasszismegoldásának hála, egészen a második felvonás közepéig sikerrel meg is őrizte. Csakhogy 28–32 után Karanfilovszki és Kazy gyors egymásutánban három triplát is berámolt, Charlton két pontos középtávoli tempójával pedig az állás a nagyszünetre immár 43–40-re alakult.
Fordulás után ugyan picit nehezebben indult be a hazai gépezet, ám a kimaradt ajtó-ablak ziccerekkel tarkított első néhány percet követően a meccsek óta kiváló formában kosárlabdázó Hargitai, a mezőnyből, mint már annyiszor, hasznosságával ismét kiemelkedő Ormai, valamint az ugyancsak igen sokoldalúan tevékeny Karanfilovszki egykettőre a hátukra kapták és kosaraikkal, védőmunkájukkal egy lendületes, 15–4-es szakaszhoz segítették övéiket. A harmadik periódus derekán ezáltal, a meccs során először, immár kétszámjegyű különbség mutatkozott a felek között, mindazonáltal a vendégegyüttes egyelőre korántsem keltette olyan társaság benyomását, amely a vereség tényébe máris beletörődött. Sőt, a folytatásban ennek épp az ellenkezőjéről tett tanúbizonyságot, Boka-Magó és Csaba hármasaival, valamint Dékány és Kinney ziccereivel ugyanis a Szarvas-csapat 58–46 után pillanatok alatt ötegységnyire felzárkózott. Egy jó ütemű időkérés nyomán mindazonáltal a játékrész végére azért csak „helyreállt a világ természetes rendje”: Kazy és a dudaszó pillanatában, kiszorított helyzetből eredményes Cserényi Martin távoli találataira a mieink egy 8–2-es futást alapoztak, melynek köszönhetően az utolsó kisszünetre újfent tíz pont fölé nőtt a gárda előnye (72–61). Az elszabadult tarjáni úthenger ráadásul a záró felvonás elején is tovább robogott, s valósággal lesöpörte a pályáról a kialakulóban lévő dobóparádéhoz egyre dermedtebben asszisztáló jászsági alakulatot. Az addig inkább a védőmunkában (igaz abban nagyon is) jeleskedő Charlton és társai az utolsó negyedfordulón zsinórban hat triplakísérletet értékesítettek, s egy elképesztő, 28–1-es rohamot elővezetve a hajrához közeledve 95–62-re elléptek. Így azután trénerünk az utolsó majd’ öt percben már azt a luxust is megengedhette magának, hogy legifjabb sorát küldje pályára, s még az is bőven belefért, hogy Csaba és Kinney a lefújás előtt saját maga és csapata „számait” is jócskán kikozmetikázta. Noha mindezek okán a százas határ idei első átlépése végül elmaradt, s a különbség is jócskán apadt, a találkozó döntő részében mutatott kiváló teljesítményéért szurkolói részéről méltán részesült nagy ünneplésben a hárommeccses negatív szériáját emlékezetes módon lezáró Dániel-csapat.
NB I/B, Piros-csoport, 16. forduló
Salgótarjáni KSE – Jászberényi KSE 98–79 (20–22, 23–18, 29–21, 26–18)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 200 néző, vezette: Hervay, Bagi, Szőts.
Salgótarján: Karanfilovszki 8/6, Kalassai 11/3, Hargitai 19/9, Cserényi Marcell 2, Ormai 11. Csere: Kazy 23/15, Charlton 10/6, Prodanovics 2, Glatz 3, Cserényi Martin 9/3, Balázs, Holló. Edző: Dániel Péter.
Jászberény: Kinney 20, Csaba 22/9, Boka-Magó 10/6, Oroszi 9/9, Zsók 8. Csere: Dékány 4, Pintér D. 6, Német Á., Csomós. Edző: Szarvas Gábor.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 8–7, 8. perc: 15–18, 14. perc: 28–32, 18. perc: 39–35, 24. perc: 53–46, 29. perc: 67–61, 36. perc: 95–62 (!), 38. perc: 95–73.
Dániel Péter: – Gratulálok a fiúknak a győzelemhez! Az volt a terv a mérkőzés előtt, hogy az ellenfél két kulcsjátékosát a lehető legjobban limitáljuk, s ezt tulajdonképpen harminchét percen keresztül sikerült is megoldanunk. Azt gondolom, a védekezésünknek köszönhetjük a győzelmet, a támadójátékunknak pedig a különbséget.
Szarvas Gábor: – Mindenekelőtt gratulálok a hazaiaknak, nagyon jó munkát végeztek és azt gondolom teljesen megérdemelten nyerték meg a találkozót. Érzésem szerint az első negyedet tudtuk valamelyest kontrollálni, de ha nagyon optimista akarok lenni, akkor talán az első félidőt, a harmadik negyedtől azonban gyakorlatilag teljesen mindegy volt, hogy milyen védekezést választottunk, „szétlőttek” bennünket. Ahogy azt már mindenki tudja, a Salgótarján egy nagyon kellemetlen szerkezetű csapat, betörésekből, kiosztásokból gyönyörűen eltalálták a külső dobásokat, s ezzel teljesen szétzilálták a védelmünket. Még egyszer gratulálok nekik! Saját együttesem teljesítményét illetően kissé csalódott vagyok, hiszen ennél már produkáltunk sokkal élesebb, odaadóbb csapatjátékot, ez ma hiányzott és ez a vereségünket okozta. Mennünk kell tovább, várjuk a következő mérkőzést.
A cikkben szereplő fotókat Szabó Péter készítette.
