Kétszeri hosszabbítást követően maradtunk alul a Kék Cápákkal szemben.
Egy nem túl szerencsésen időzített - két remek, önbizalomnövelő sikert követően beiktatott - kéthetes kényszerpihenő után fogadta együttesünk az utóbbi fordulókban szintén kiváló formában kosárlabdázó, az újesztendőben már több komoly skalpot is begyűjtő nyíregyházi gárdát, amely ugyanakkor Bonifert Bendegúz személyében ezen a péntek kora estén kénytelen volt nélkülözni egyik legfontosabb, legeredményesebb játékosát. A Mehmedovics-legények szándékai egyébként a feldobást követően hamar nyilvánvalóvá váltak: támadásban főként magasembereik palánk alatti dominanciájára próbáltak alapozni, miközben hátul zónavédekezéssel igyekeztek a hazai akciók ritmusát megtörni. Ami azt illeti, a Tarján-Komma kettős ténykedésére sok panaszuk nem is lehetett, hogy mást ne mondjunk centerei, a kosarak mellett rengeteg támadó lepattanó begyűjtésében is megnyilvánuló, „ügybuzgalmának” köszönhetően a vendéggárda az első tíz percben ellenfeléhez képest duplaannyi (húsz a tíz ellenében) mezőnydobással kísérletezhetett. Más kérdés, hogy a mieink, főként Hargitai és Kazy révén, kevesebb lehetőségükkel lényegesen jobban sáfárkodtak, ezáltal a felek az első rövid pihenőre végül döntetlen állással vonulhattak (15–15). A két ellentétes periódusra tagolható második szakaszt azután sokkal jobban, lendületesebben kezdte Dániel Péter alakulata, amely 11–4-es nyitányát elsősorban az idény közben éppen az aktuális riválistól igazolt Glatz gyors egymásutánban berámolt nyolc pontjára alapozta. A „Cápák” mindazonáltal a játékrész közepére rendezték soraikat, s a remekül beszálló Végső, valamint a több szemfüles duplát jegyző Tarján vezérletével hétegységnyi hátrányukat a hátralévő időben szép fokozatosan ledolgozva, a nagyszünetre egy aprócska lépéssel immár meg is előzték lényegesen szolidabb tempóra váltó ellenlábasukat (36–37).
A harmadik felvonást a Hargitai-Kazy, illetve a Tarján-Geröly párosok gólváltásai vezették be, s az első néhány percben egyik küzdő félnek sem sikerült egy-kétpontosnál komolyabb előnyre szert tennie. A negyed derekán azonban, némileg váratlanul, a vendégek ritmust váltottak, s a továbbra is igen agilisan és eredményesen kosárlabdázó Végső két triplájára, valamint az úgy istenigazából csak ekkortájt aktivizálódó Locure sorozatos találataira építve az utolsó (előtti-előtti…) kisszünethez közeledve 59–52-re elhúztak. Csakhogy mielőtt hazai szempontból még nagyobb baj lett volna, Dániel Péternek egy remekül ütemezett időkérés során sikerült tanítványainak ébresztőt fújnia: Kazy, Charlton, Cserényi Marcell és Kalassai kosaraival a mieink a folytatásban egy felettébb huszáros, 10–2-es részhajrát produkáltak, miáltal a negyedik periódus kezdetére már ismét minimális előnyben voltak. Ennek mindenesetre nem túl sokáig örülhettek, az újrakezdést követően ugyanis a nyíregyháziak pillanatok alatt három távoli dobást értékesítettek, amivel ismét, ezen a meccsen komolynak mondható, hatpontos vezetést szereztek. Ormaiéknak tehát megint kezdhettek kapaszkodni, s bár a finisbe fordulva, 75–74-nél közjátéknyi időre még sikerült fordítani, Nagy Simon és Végső lélekölő triplái után, másodpercekkel a dudaszó előtt, már az életben maradásért kellett támadni. A(z első) meccsmentő dobás végül a jól játszó Cserényi Marcellnek jutott, aki ráadásul egyenlítő gólja, és Locure ügyetlenkedése, után még egyszer próbálkozhatott. Kései kísérlete azonban az idő és az ellenfelek szorításában kimaradt, így túlórára kényszerült az ezen a napon nagyon hasonló teljesítményt nyújtó két csapat.
A hosszabbításban a „Cápák” kaptak hamarabb uszonyra, s Komma, valamint Locure révén gyorsan meg is úszott 86–80-ra a vendéggárda. Kazy, Cserényi Marcell és Ormai kosaraival ugyan a Dániel-legénység a folytatásban az egyenlítéshez többször is egészen közel jutott, utolsó akciójára ellenben ismét háromegységnyi hátrányban indulhatott. A döntést ezúttal Charlton vállalta magára – s a felek máris készülődhettek az újabb ráadásra. Amely az előzőhöz nagyon hasonlóan alakult, Nagy Simon és Komma találatai nyomán együttesünk ugyanis a kezdés után megint egykettőre az üldöző nem túl hálás szerepkörébe kényszerült. Amelyből ezúttal már nem is sikerült kitörnie, bár a legvégén megint megvolt a sansza az egyenlítésre. Kazy, jól előkészítettnek azért korántsem nevezhető, dobása azonban célt tévesztett, így a meglehetősen kiegyenlített (tizenegyszer volt egyenlő állás és tizennyolc alkalommal cserélt gazdát a vezetés) összecsapás végén a nyíregyházi alakulat örülhetett.
NB I/B, Piros-csoport, 19. forduló
Salgótarjáni KSE – Hübner-Nyíregyháza BS 96–99 (15–15, 21–22, 26–24, 18–19, 10–10, 6–9) - kétszeri hosszabbítás után
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 200 néző, vezette: dr. Németh P., Gaál I., Sentényi.
Salgótarján: Karanfilovszki 9/3, Kalassai 4, Hargitai 15/9, Cserényi Marcell 16/6, Ormai 5. Csere: Kazy 20/12, Charlton 14/9, Glatz 8/6, Prodanovics 2, Cserényi Martin 3/3. Edző: Dániel Péter.
Nyíregyháza: Bolyos 8/6, Locure 29/6, Nagy S. 10/6, Tarján 12, Komma 14. Csere: Geröly 10/6, Végső 16/12. Edző: Merim Mehmedovics.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 7–4, 8. perc: 10–13, 15. perc: 26–19, 18. perc: 30–31, 24. perc: 43–43, 28. perc: 52–59, 30. perc: 62–61, 34. perc: 66–72, 38. perc: 75–74, 40. perc: 77–80, 42. perc: 80–86, 45. perc: 90–90, 48. perc: 90–95, 50. perc: 96–97.
Kipontozódott: Bolyos (39.), Tarján (39.).
Dániel Péter: – Nem játszottunk jól a rendes játékidőben, az első negyedben ugyan megfelelően védekeztünk, viszont nagyon sok támadólepattanót engedtünk az ellenfélnek, ami miatt támadásban nem tudtuk elérni az üzemi hőfokot. Küzdöttünk, csináltuk a dolgunkat, nehéz helyzetekből is többször visszajöttünk a mérkőzésbe, de ez ma sajnos nem volt elég a győzelemhez.
Merim Mehmedovics: – Tulajdonképpen az történt amit vártunk, nagyon kemény mérkőzést vívtunk a salgótarjániakkal. Igaz kétszeri hosszabbításra azért nem számítottunk, de a közönség számára így talán még szórakoztatóbb volt. Gratulálok mindkét gárdának, a saját együttesemnek pedig különösképpen, hiszen nehéz helyzetben, csapatkapitányunk hiányában is helyén volt a szívünk-lelkünk, aminek köszönhetően a rájátszásba jutás szempontjából rendkívül fontos győzelmet arattunk. Ellenfelünknek sok sikert kívánok a bajnokság további részére!
A cikkben szereplő fotókat Szabó Péter készítette.
