Ám a sikerhez elől is, hátul is szintet kell lépnünk az őszi meccshez képest.
A drámai küzdelemben, kétszeri hosszabbítás után elbukott Nyíregyháza elleni hazai találkozóját követően az NB I/B Piros-csoportjának hét végi, huszadik fordulójában a legjobb nyolc közé jutásért folytatott küzdelemben az egyik legfőbb riválisának számító MEAFC-Peka Bau (9., 8-10) otthonába látogat együttesünk. A Miskolci Egyetem körcsarnokában pénteken fél hatkor kezdődő összecsapás kapcsán Dániel Péter vezetőedzővel beszélgettünk.
– Egy olyan találkozón, amelyet kétszeri hosszabbítás után egyetlen dobásnyi különbséggel nyer meg az egyik együttes nyilván nüánszok döntenek. Múlt pénteken, a Nyíregyháza ellen mik voltak azok az apróságok, amelyek részünkről hiányoztak a sikerhez?
– Ahogy azt a mérkőzés után is kiemeltem, az elején nem tudtunk jó ritmusban támadni, mert bár jól védekeztünk, de sokszor második esélyt engedtünk ellenfelünknek. Ha ott egy kicsit élesebbek vagyunk a lepattanóknál, talán kiépíthettünk volna egy kisebb előnyt már az első negyedben. Minden rádobásnak, minden mozdultnak döntő fontossága lehet már egy ennyire szoros összecsapáson, így nehéz lenne egy valamit kiemelni.
– Az idei szezonban a hasonló, szoros végjátékban eldőlt, egylabdás meccseinket, a Vasas elleni hosszabbításos siker kivételével, nem tudtuk megnyerni. Ez egyértelműen a fiatalság, rutintalanság számlájára írható, vagy valami más is közrejátszik ebben? Egyáltalán lehet szimulálni, gyakorolni az ilyen helyzeteket?
– Részben ez is közrejátszik, és természetesen ilyenkor van az egyenletben egy kicsi szerencsefaktor is. Én hiszek a sport, a kosárlabda igazságosságában. Biztos vagyok abban, hogy ha ugyanúgy, mint ahogy eddig is, elvégezzük azt a mennyiségű és minőségű munkát, ami ahhoz kell, hogy folyamatosan szoros mérkőzéseket játszunk az élcsapatokkal, előbb-utóbb visszajönnek ezek az egylabdás mérkőzések a mi oldalunkra is.
– Azt szoktad mondani, hogy a magassági hátrány olyan dolog, amit tudatos védekezéssel, csapatmunkával lehet ellensúlyozni, s a meccseink többségén ez jobbára sikerülni is szokott, viszont most, vagy például a DEAC elleni hazai találkozón, kritikus pillanatokban ütött vissza a „centik hiánya”…
– Nem gondolom, hogy a kettő közül bármelyik mérkőzés ezen ment volna el. A DEAC ellen kaptunk egy nehéz dobást a végén, ami lényegében csak a támadón múlik. Most pénteken pedig egy teljesen szerencsétlen helyzetből szereztek egy hosszú támadólepattanót a nyíregyháziak. Nyilvánvalóan nem mi vagyunk a legmagasabb szerkezetű csapat, de nem ilyen egyszerű ez a dolog.
– Következő négy összecsapásunk közül háromszor is olyan riválissal találkozunk, amely mögöttünk foglal helyet a táblázaton, igaz a Miskolc-Kaszások-TF trió ellen egyaránt idegenben kell pályára lépnünk. Véleményed szerint a végelszámolás szempontjából mennyire ígérkezik sorsdöntőnek ez a (MAFC elleni hazai összecsapással kiegészülő) sorozat?
– Teljesen egyértelműen sorsdöntő szakasz előtt állunk. A bajnokság ezen részében már minden mérkőzésnek óriási tétje van. Élesedik a verseny és egyre kevesebb a hibázási lehetőség.
– Az idény egyik legfájóbb vereségét - a mutatott játék és az eredmény tekintetében is - a MEAFC ellen szenvedtük el még novemberben, így más célunk gondolom nem is lehet most pénteken, minthogy visszavágjunk dr. Váczi Péter legénységének. Mire kell majd leginkább odafigyelnünk ennek érdekében?
– Az egy igazi mélypont volt a szezonban, hiszen az eredménytől még rosszabb volt a mutatott játék. Rengeteg második, harmadik esélyt engedtünk a MEAFC-nak és a második felidőre teljes mértékben földbe állt a támadójátékunk. Mind támadásban, mind védekezésben szintet kell lépnünk az őszi találkozóhoz képest, ha nyerni akarunk Miskolcon. Márpedig nyerni akarunk…
