Összesítésben is a magunk javára tudtuk fordítani a MEAFC elleni párharcot!
Talán legfájóbb idénybéli vereségéért próbált meg revánsot venni a nyolc közé kerülésért folytatott versenyfutásban az egyik elsőszámú riválisának számító MEAFC otthonában együttesünk, ráadásul a végelszámolás szempontjából az sem volt mindegy, hogy – a tizenhatpontos hazai fiaskó után – a vágyott idegenbeli diadalt adott esetben milyen különbséggel sikerül begyűjtenünk. A péntek esti találkozó első percei mindenesetre a várakozásoknak megfelelően viszonylag kiegyenlített játékot hoztak, a mieink tudatos akciókat követően ugyan több könnyed kosarat is dobtak, viszont – ekkor még – hátul is felettébb gólképesnek bizonyultak. Mindezek okán a nyitó játékrész hajrájáig többszöri vezetésváltással, jobbára fej-fej mellett haladt a két csapat, hazai részről főként az övéi első negyedbeli találatainak túlnyomó többségét magára vállaló Kozák, míg a túloldalon a Hargitai-Kalassai-Karanfilovszki trió termelte a pontokat. A kisszünet előtt ugyanakkor már az „elhárítás” terén is kezdett egyre komolyabb sikereket felmutatni Dániel Péter legénysége, amely az első negyedfordulót ennek köszönhetően egy, Charlton és Kalassai által levezényelt, 14–1-es rohammal foglalta keretbe. Az egykettőre tetemes hátrányba került egyetemisták a folytatásban sem igen tudták felvenni ellenfelük rohanós tempóját, bátortalan felzárkózási kísérleteiket Cserényi Martin és társai jobbára már csírájukban elfojtották. A mieink továbbra is nagy elánnal, határozottan védekeztek, s a lepattanók, labdalopások után számos könnyű, gyorsindításos kosarat szereztek. Ugyanakkor felállt védelemmel szemben sem jöttek zavarba, többször is kimondottan szép játékok végén találtak a kosárba. Az első húsz percben összességében, tizenhét gólpasszt kiosztva, közel félszáz pontot szereztek, s a nagyszünetre végül igencsak komolynak mondható, 48–28-as vezetéssel mehettek.
A harmadik felvonást ellenben jóval visszafogottabban, sőt kimondottan bágyadtan kezdte együttesünk, olyannyira, hogy a kihagyott büntetőkkel és elhibázott ziccerekkel jócskán tarkított első szűk öt percben mindössze egyetlen mezőnykosár és szerény három pontocska volt az össztermésünk. Az első félidőhöz képest támadásban némileg feljavuló vendéglátók, Bankó és Kozák találataival, szép lassan el is kezdtek „visszaszivárogni” a meccsbe: a Váczi-gárda lemaradását a játékrész derekára gyakorlatilag megfelezte, majd, Velkey futtából bevágott hármasával és Tóth duplájával, a kisszünethez közeledve immár csupán hét pontra mérsékelte. Bár a nagy elszántsággal, s kimondottan hasznosan játszó Glatz és a kései kettő plusz egyes akciójával magáról az este folyamán gyakorlatilag először életjelet adó Kazy a negyedből hátralévő időben ettől közelebb már nem engedte az egyetemistákat, 24–12-es szakaszgyőzelemével így is egy igen komolynak mondható lépést tett a bravúrszámba menő fordítás felé a miskolci alakulat. Csakhogy az 60–52-ről induló záró etapban a mieink hamar szertefoszlatták az éledező hazai reményeket, amiben az ismét megszilárduló csapatvédekezés mellett a lehető legjobbkor belelendülő Kazy játszott abszolút főszerepet. Vezérletével csapatunk egy 10–0-ás nyitánnyal lepte meg a csaknem öt percig gólképtelen ellenfelet, amivel tulajdonképpen idejekorán el is döntötte a meccset. Egy fontos kérdés azonban a hajrára még nyitva maradt: vajon az egymás elleni összevetésben is riválisa fölé tud-e kerekedni a Dániel-csapat? Nos, ha Gerőcs „okvetetlenkedései” miatt ez nem is jött egykönnyen össze, Cserényi Marcell két fontos duplája, illetve az ismét nagyot melózó Charlton másodpercekkel a lefújás előtt értékesített két büntetője végül épp a megfelelő, tizennyolcpontos differenciát eredményezte. Összességében elmondható, hogy mieink a játékidő döntő részében sikerrel kényszerítették rá akaratukat ellenfelükre, s ilyen különbséggel is teljes mértékben rászolgáltak a kulcsfontosságúnak is méltán nevezhető idegenbeli sikerre.
NB I/B, Piros-csoport, 20. forduló
MEAFC-Peka Bau – Salgótarjáni KSE 61–79 (14–22, 14–26, 24–12, 9–19)
Miskolci Egyetemi Körcsarnok, 100 néző, vezette: Gruber, Hervey, Gombos.
Miskolc: Kozák M. 14, Gadus 1, Velkey J. 10/6, Ragélyi, Meleg K. 2. Csere: Bankó 13/6, Santiago 4/3, Orliczki, Gerőcs 9/3, Tóth B. 6, Lippai 2, Mokánszki. Edző: dr. Váczi Péter.
Salgótarján: Karanfilovszki 3, Kalassai 14/6, Hargitai 8/3, Cserényi Marcell 4, Ormai 6. Csere: Cserényi Martin 8, Charlton 11/3, Kazy 13, Glatz 10, Prodanovics 2. Edző: Dániel Péter.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 9–9, 8. perc: 14–16, 13. perc: 14–28, 17. perc: 25–42, 20. perc: 28–48, 25. perc: 40–51, 30. perc: 50–57, 35. perc: 52–70, 38. perc: 61–74.
Dr. Váczi Péter: – Az első félidőben katasztrofálisan és nem MEAFC-os mezhez méltóan kosárlabdáztunk. A legnagyobb fájdalom, hogy nem csak játékban, hanem akaratban is jócskán elmaradtunk ellenfelünktől. A folytatásban a második félidőben mutatott játékunkra kell építenünk és kiharcolnunk azokat a győzelmeket, amire még szükségünk van. Nyilván az ellenfelünknek gratulálok és sok sikert kívánok nekik.
Dániel Péter: – Gratulálok a fiúknak a győzelemhez, nagyon sokat dolgoztak ezért. Az első félidőben rendkívül hatékonyan és helyenként látványosan is kosárlabdáztunk, a fordulás után azonban egy kicsit belassult a támadójátékunk és a védekezésünk is felborult. A srácok azonban megmutatták, hogy van bennük tartás, a negyedik negyedben nagyon jó védekezéssel rukkoltunk elő és sikerült annyi pontot szereznünk, hogy az egymás elleni különbséget a magunk javára billentsük.
Fotók: mkosz.hu
