Meghatározó játékosok sorát nélkülöző csapatunk kis híján csodát tett a MAFC ellen.
Egy héttel korábbi, kulcsfontosságú miskolci sikerével a háta mögött akár bizakodó hangulatban is várhatta volna együttesünk az ősszel otthonában is megtréfált MAFC elleni hazai meccset, ám egy hirtelen támadt sérülés- és betegséghullám közvetlenül a pénteki összecsapás előtt végül alaposan megcsappantotta győzelmi reményeinket. Hogy a sorainkat ért veszteség nagyságát érzékeltessük talán elég annyit megemlíteni, hogy különböző „nyavalyák” miatt, Kazy Balázs, Kalassai Martin és Hargitai Krisztián személyében, a házi góllövőlista első négy helyezettje közül hárman is kénytelenek voltak lemondani a szereplést, s kevés magasembereink egyikének, az utóbbi találkozókon mind jobb formában kosárlabdázó Glatz Somának ugyancsak ki kellett hagynia a palánk alatt egyébként kimondottan erős újbudaiakkal vívott mérkőzést. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a dobogós helyekre aspiráló műegyetemisták szintén nem a legjobb összeállításukban érkeztek (az eddig csupán hébe-hóba bevetett Lóránton kívül amott Bordács és Katona voltak a legkomolyabb hiányzók) Salgótarjánba, ám előzetesen még így is lényegesen esélyesebbnek tűntek, mint az alig több mint 20 év átlagéletkorú Dániel-gárda.
Amely ráadásul, nem túl meglepő módon, eléggé nyögvenyelősen kezdett, s ezt kihasználva a feldobás után rögtön két szép távoli kosárral beköszönő vendégcsapat pár perc játék után 8–3-ra el is lépett. Korán megszerzett előnyét a Lakits-legénység azután a nyitó negyed derekáig meg is tartotta, mindazonáltal a folytatásban szép lassan Karanfilovszkiék is kezdtek felpörögni az üzemi hőfokra. Feljavuló védekezésükre, Cserényi Marcell kettő plusz egyes játékára, valamint Prodanovics két remekbe szabott triplájára alapozva a mieink a játékrész második felében egy fordítást eredményező, 13–2-es szakaszt repesztettek, az elsőszámú gólfelelőssé előlépett Charlton gyors öt pontjával pedig a rövid pihenő után nem sokkal immár 26–17-re vezettek. Ekkor viszont eléggé megtorpantak, olyannyira, hogy az ebben az időszakban szinte kizárólag a rutinos Bazsó találataira építő látogatók kevéssel a nagyszünet előtt, 30–30-nál egyenlíteni is tudtak. Az inkább küzdelmes, mintsem látványos első húsz percet végül Cserényi Martin hármasa zárta le, így dicséretesen harcoló együttesünk minimális előnnyel vonulhatott az öltözőbe.
A harmadik felvonást ugyanakkor megint sokkal élesebben kezdték a fővárosiak, akik Bazsó és Pápai vezérletével a fordulást követően rögtön egy villámgyors, 9–2-es futással nyitottak. A mieink mindazonáltal kétségbeesés helyett ezúttal is gyorsan rendezték soraikat, s többek között egy szép Ormai-duplával, illetve egy némileg szerencsés Karanfilovszki-triplával 44–44-nél rövid úton utol is érték riválisukat. Majd pedig a Cserényi Martin-Charlton páros eredményességére építve azonmód el is száguldottak mellette: a hullámzóan alakuló periódust egy felettébb reménykeltő, 10–2-es SKSE-roham zárta le. A végső szakaszt ugyan, ki más, mint Bazsó, illetve Pápai révén, vendégkosarak vezették be, ám a remeklő Charlton két választalálata kisvártatva már az addigi legnagyobb, kilencpontos különbség visszaállítását jelentette (59–50). Legendás, ám mostanában nem túl aktív szurkolótábora, a nosztalgiapartit tartó Sújtólég Brigád fergeteges támogatását is élvező együttesünkön viszont ekkor már egyre nyilvánvalóbban mutatkoztak a fáradtság jelei, melynek eredményeként az újdudaiak a hajrához közeledve lassan, de biztosan kezdtek egyre közelebb lopakodni. A fontos pillantokban megvillanó Vámos találataival 64–67-nél azután immár a vezetést is magához ragadta a MAFC csapata, amely viszont csapnivaló büntetőzésével a hihetetlenül feszült hangulatú, vitatható játékvezető ítéletekkel tarkított végjátékban többször is megadta az esélyt utolsó energiatartalékait mozgósító ellenfelének az egalizálásra. A Polgárdy könyökével ütközve vérző fejsebet szerző, ráadásul az ellene szóló verdikt megkérdőjelezése miatt még technikai hibával is „jutalmazott” Karanfilovszki helyére az utolsó másodpercekben vészmegoldásként, jéghidegen beküldött Hargitai azonban (ahogy az várható is volt) első labdaérintésére nem talált a gyűrűbe, s az erejével láthatóan (és érthetően) teljesen elkészült Charlton két kései próbálkozását ugyancsak nem kísérte szerencse. Az újabb nagy bravúr tehát elmaradt, ám hősies helytállásáért így is minden dicséretet megérdemel a csonka Dániel-csapat.
NB I/B, Piros-csoport, 21. forduló
Salgótarjáni KSE – Újbuda MAFC 65–68 (21–17, 12–13, 21–16, 11–22)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 200 néző, vezette: Pozsonyi, Sallai, Domán.
Salgótarján: Karanfilovszki 8/6, Charlton 30/9, Cserényi Martin 11/6, Cserényi Marcell 3, Ormai 5. Csere: Prodanovics 8/6, Balázs, Hargitai. Edző: Dániel Péter.
MAFC: Polgárdy 13/3, Pintér D. 5/3, Kovács L. 6/3, Bazsó 27/12, Pápai 12/3. Csere: Vámos 5/3, Herló, Biber. Edző: Lakits András.
Az eredmény alakulása. 3. perc: 3–8, 9. perc: 19–12, 15. perc: 28–19, 19. perc: 30–30, 24. perc: 37–41, 28. perc: 49–44, 33. perc: 59–50, 37. perc: 64–67.
Kipontozódott: Karanfilovszki (40.).
Dániel Péter: – A körülményekhez képest, azt gondolom, erőn felül teljesítettünk, hiszen megfogyatkozott rotációval is nagyon sokáig partiban voltunk a bajnokság egyik legerősebb csapatával, sőt igazából még győzelmi esélyeink is voltak. Sajnos az látszott, hogy a negyedik negyedre elfáradt az a néhány játékos, aki harminc, harmincöt, illetve majd negyven percig szó szerint mindent otthagyott a pályán. Gratulálok a srácoknak, hiszen noha a győzelmet nem sikerült megszereznünk, nagyon tiszteletreméltó teljesítménnyel rukkoltunk elő.
Lakits András: – Gratulálok a csapatnak a győzelemhez, óriási küzdelem volt a pályán. Nem megbántva senkit, egy „roncsderbinek” hívnám ezt a mai találkozót, mert mindkét részről nagyon sok hiányzó volt és ez látszott is a játék minőségén, meg úgy az egész mérkőzésen. Örülök, hogy a küzdelemben fel tudtuk venni a kesztyűt és nekünk sikerült felülkerekednünk a végén. Roppant kellemetlen ellenfél a Salgótarján, nagyon jól össze van rakva az, amit ők szeretnének a pályán csinálni és szépen kosárlabdáznak, ezért is nagyon értékes ez a győzelem itt most nekünk. Nyilván még nem vagyunk elégedettek a játékunkkal, sokkal többre lehetnénk képesek, de még mindig vannak nagyon nagy kihagyásaink mindkét oldalon, illetve előfordulnak fegyelmezetlenségek is. A győzelemnek viszont örülök, mert az nagyon fontos, s végezetül jobbulást kívánok mindkét oldalon annak a rengeteg embernek, aki sérülés, vagy betegség miatt ma nem szerepelhetett.
A cikkben szereplő fotókat készítette: Szabó Péter
