Az első félidő végén és a második elején zsinórban húsz pontot szerzett a hazai csapat.
A hiányzók tekintetében az egy héttel korábbi, MAFC elleni összecsapáshoz képest szombatra valamelyest javult csapatunk helyzete, Dániel Péter vezetőedzőnek ugyanakkor, a házi gólkirály Kazy Balázs és a fiatal kontingens egyik legjobbjának számító Cserényi Marcell személyében, a nyolc közé jutás bebiztosítása szempontjából nagy jelentőséggel bíró óbudai találkozón is két fontos játékosát kellett nélkülöznie. A felzárkózási reményeik életben tartásáért küzdő vendéglátóknak mindazonáltal ugyancsak megvolt a „maguk baja”, a Kaszások trénere, Gedei Tibor példának okáért az utóbbi időszakban bombaformában kosárlabdázó centere, Bagó Martin mellett ezen a délutánon a rotációban ugyancsak meghatározó szerepet betöltő Radics Gerzsont sem küldhette pályára.
Miként a távolmaradók, úgy a meccs első szakaszában a szerzett pontok tekintetében is egálban volt az egymás erősségeit, gyengéit láthatóan betéve ismerő két gárda, a hazaiak részéről a két tripla mellett egy kettő plusz egyes játékkal jeleskedő Boros, valamint az egyelőre összességében szépen limitált Swanson, míg a túloldalon a távoli és középtávoli dobásainak többségét biztos kézzel értékesítő Charlton, illetve az inkább közelről eredményes Ormai talált legtöbbször a kosárba. A játék menete a 21–21-es állásról induló második felvonás elején sem sokban változott, a roppant agilis Boros menetrendszerű góljaira többnyire a szintén megbízhatóan termelő Charlton válaszolgatott. A folytatásban ugyanakkor együttesünknek az addigi, kissé kocogósnak mondható tempóról sikerült eggyel magasabb sebességi fokozatra váltania, s a feljavuló védekezés mellett főként Charlton és Ormai dupláira alapozott 10–3-as SKSE-futás következményeként a félidő hajrájába fordulva az eredményjelzőtábla már az addigi legnagyobb, hétpontos különbséget mutatta (29–36). Csakhogy, mint utóbb kiderült, ezzel a „robbantással” el is használták az első húsz percre kiutalt teljes lőporkészletüket a Dániel-fiak, akik a nagyszünetig már egyetlen árva kosarat sem dobtak. Nem úgy a magára találó óbudai alakulat: a rivális hibáit, bizonytalanságait sorra megbüntető Boros, Swanson és Szabó Dániel egy 12–0-ás zárórohamhoz és 41–36-os vezetéshez segítették hozzá a hazaiakat.
Madárék szárnyalása és ezzel együtt a mieink vesszőfutása a térfélcserét követően ráadásul gyakorlatilag ott folytatódott, ahol jó „fertályórával” korábban abbamaradt, a jóval elszántabban, tudatosabban kosárlabdázó Kaszások kezdésként újabb nyolc (összességében ugyebár immár húsz) pontot szereztek zsinórban, a továbbra is remeklő Boros újabb triplájával pedig a feleket elválasztó távolság kisvártatva immár tizenöt egységnyire duzzadt (53–38). Tarjáni oldalról a mindent összevetve egy 2–24-es, letaglózó csapást eredményező fásult, ötlettelen tengés-lengésnek a harmadik periódus derekán Charlton és Kalassai igyekezett véget vetni, s villanásaiknak köszönhetően a korábbi tetemes hátrányt az utolsó rövid pihenőre sikerült is lefelezni. A mieink helyzete 59–52-nél már kétségtelenül jóval kevésbé látszott kilátástalannak, s bár a felzárkózás üteme, Madár és Swanson „ügyeskedései” miatt, a záró szakasz elején alaposan lelassult, öt perccel a befejezés előtt a találkozó még egyáltalán nem tűnt lefutottnak. Csakhogy ekkor a remeklő Boros-Swanson-Madár trió vezérelte vendéglátóknak még egyszer sikerült megrázniuk magukat: a sárga-feketék 67–61 után megszakítás nélkül tizenegy pontot dobtak, amivel végleg el is varrták a szálakat. A vendégrészről leginkább dicsérhető Charltonnak (29 pont 6/8-as triplázással 10 lepattanó) az ismét alaposan megszaladt különbséget ugyan két újabb távoli találattal a lefújásra még sikerült visszaterelnie az egyszámjegyű tartományba, hazai oldalon ezt úgy istenigazából már senki sem bánta. A Gedei-tanítványok ezen a napon nem csak játékban, de (ami a mi szemszögükből talán ennél is szomorúbb) hozzáállásban is egyértelműen együttesünk fölé nőttek, s nem kérdéses, hogy teljesen megérdemelten győztek.
NB I/B, Piros-csoport, 22. forduló
Óbudai Kaszások – Salgótarjáni KSE 81–72 (21–21, 20–15, 18–16, 22–20)
Kaszások Csarnok, 100 néző, vezette: Pécsi, Hegedűs, Korompai.
Óbuda: Boros M. 28/12, Varsányi, Madár 15/9, Balázsi S. 1, Swanson 24/6. Csere: Szabó D. 8/6, Lakosa Á. 3/3, Szántó D. 2. Edző: Gedei Tibor.
Salgótarján: Karanfilovszki 2, Charlton 29/18, Cserényi Martin 3/3, Hargitai, Ormai 12. Csere: Kalassai 16/12, Prodanovics 5, Glatz 5. Edző: Dániel Péter.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 8–8, 8. perc: 19–19, 14. perc: 26–26, 17. perc: 29–36, 25. perc: 53–38, 30. perc: 59–52, 34. perc: 67–61, 37. perc: 78–61.
Kipontozódott: Karanfilovszki (34.).
Gedei Tibor: – Gratulálok a csapatomnak! Egész héten jó hozzáállással álltunk a munkához és tudtuk a hiányzóinkat csapatmunkával pótolni. Illetve annak is örülök, hogy az utóbbi egy-két mérkőzésen jellemző sok buta eladott labdát limitálni tudtuk. Dolgozni fogunk azon, hogy az eladott labdák számát még tovább csökkentsük. Dolgozunk tovább, készülünk a jövő heti mérkőzésre. Sok sikert kívánok a Salgótarján csapatának!
Dániel Péter: – Összességében nem játszottunk jól a mai mérkőzésen. A második negyedben volt egy etap, amikor összeállt a védekezésünk és sikerült kiépítenünk egy hétpontos előnyt, sőt két labdánk is volt ahhoz, hogy tovább növeljük a különbséget, de sajnos elszórakoztuk a gyorsindításokat. Ezután pedig a hazai csapat vérszemet kapott és megfordította a mérkőzést. Onnantól kezdve már csak az üldöző szerepe jutott nekünk, próbálkoztunk, de nem nyújtottunk elég jó teljesítményt ahhoz, hogy győzelmet szerezzünk.
Fotók: Felkai Gergely/Óbudai Kaszások
