Végig kiegyenlített, egylabdás meccsen a hajrában okosabban játszottak a vendégek...
A hárommeccses nyeretlenségi sorozatból érkező Dániel-legénységnek a még éppen felsőházi rájátszást érő nyolcadik hely bebiztosítása, míg a korábbiakhoz képest az utóbbi időszakban szintén némileg visszafogottabban teljesítő fótiak számára előkelő, dobogós pozíciójuk megerősítése miatt volt kiemelten fontos a szombat koraesti találkozó, amely éppen ezért már előzetesen is jóval komolyabb küzdelmet ígért, mint a lila-fehérek kiütéses sikerével zárult őszi odavágó. Ami azt illeti, a 2010-es évek „aranycsapatának” beltagjaként a piros-fekete színek kedvelőinek is sok boldog pillanatot szerző Surmann Gábor vendégedző és a szintén ex-tarjáni Herendic-Lajsz páros személye miatt komoly presztízsértékkel is bíró összecsapás meg is felelt a várakozásoknak, az alkalomhoz illően roppant felkészültnek és fókuszáltnak tűnő riválisok ugyanis az első pillanattól gyakorlatilag az utolsóig rendkívül kiélezett, mondhatni késhegyre menő csatát vívtak. Jellemző, hogy bár a mieink a feldobás után rögtön egy 6–2-es etappal nyitottak, a látogatók gyors egyenlítését követően a nyitó negyed további részében az együttesek mindvégig egyetlen dobásnyi távolságban maradtak. A 18–16-ról induló folytatásban sem igazán tudták engedni egymás kezét a felek, szinte folyamatosan döntetlen közelében alakult az eredmény, az egy-kétpontosnál nagyobb különbség kimondottan ritkaságszámba ment. Hazai részről a góltermelésben leginkább az első félidőben mind a négy triplakísérletét célba juttató Kalassai és a bravúrdobásokat is bemutató Charlton jeleskedett, míg a „Tigris-falka” a derbi első felében főként Dancsecs távoli találataira és Juhos erőteljes palánk alatti jelenlétére építhetett (41–43).
A harmadik tíz percet Dancsecs és Herendic révén két vendégkosár vezette be, ami az egész meccs során a legnagyobb, hatpontos differenciát eredményezte. S noha Kazy és Charlton rögtön egy 5–0-ás válaszcsapást prezentáltak, pár lépésnyi előnyüket egészen a játékrész legvégéig sikerrel őrizgették a lelkes drukkereik által tülkökkel-dudákkal űzött fótiak. Együttesünk, ugyancsak fergeteges szurkolói bíztatástól kísérve, közvetlenül az utolsó kisszünet előtt érte utol riválisát, sőt a fordulás után kicsit „elhalkuló” Kalassai ötödik triplájával a záró felvonás kezdetére a maga javára is fordította a végkimenetelét tekintve továbbra is megtippelhetetlennek tűnő találkozó állását (59–57). A végső szakaszban azután egyre jobban sűrűsödtek az izgalmak, a két gárda továbbra sem tágított egymás közvetlen közeléből, kosárra kosárral, egy-két találatot magában foglaló minirohamokra hasonló „rövid vágtákkal” válaszolgattak. A zárás előtt öt perccel 67–67-et, kettővel később 70–70-et, de még az utolsó „minutumba” fordulva is 74–74-et mutatott az eredményjelzőtábla – az egyenlő erők gigászi küzdelmében legvégül talán a nagyobb rutin és a hajrában bemutatott okosabb, higgadtabb játék döntött a látogatók javára. Mert bár hozzáállásukért, elszántságukért és a mérkőzés nagy részében, egy nívós ellenféllel szemben, bemutatott produkciójukért játékosaink minden dicséretet megérdemelnek, ám azt is be kell valljuk: a legfontosabb pillanatokban a mieink jellemzően megint nem hoztak jó döntéseket, a hajrában pedig számos taktikai hibát is elkövettek. Például ahelyett, hogy bónuszban a gyűrűt támadták volna, rigorózusan a végére teljesen besült (0/8 távolról az utolsó negyedben) triplázásba kapaszkodtak, a túloldalon pedig saját, még rendelkezésükre álló faultjaik beütögetése helyett közelről nézték, ahogy Juhos és Dancsecs is sorsdöntő középtávoli-, illetve távoli kosarakat dobnak. Taktikai hiányosságnak aligha nevezhető, ám a harmatos büntetőzés kétségkívül a 79–75-ös kudarc egy másik fontos oka, hiszen egy egylabdás meccsen tíz „rontás” a vonalról, ahogy mondani szokás, már több mint bűn, hiba. Száz szónak is egy a vége, az utóbbi fordulók teljesítményét ezúttal jócskán túlszárnyaló Dániel-tanítványok javuló formájuk ellenére sorrendben a harmadik komoly lehetőséget is kihasználatlanul hagyták arra, hogy bebiztosítsák playoff-tagságukat, az újabb vereség mindazonáltal még mindig nem járt végzetes következményekkel, lévén a nagy rivális miskolciak és óbudaiak szintén elbukták hétvégi összecsapásaikat. Mivel azonban utóbbiak a következő körben éppen egymással játszanak, a mieinknek a masszív Vasas otthonában, és/vagy idehaza a már biztos alapszakaszelső Kaposvár ellenében mindenképpen nyerniük kell, ha negyeddöntőzni akarnak.
NB I/B, Piros-csoport, 24. forduló
Salgótarjáni KSE – Phoenix-MT Fót 75–79 (18–16, 23–27, 18–14, 16–22)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 300 néző, vezette: Sörlei, Domán, Marton.
Salgótarján: Charlton 23/3, Kalassai 19/15, Hargitai 2, Cserényi Marcell, Ormai 6. Csere: Karanfilovszki 1, Cserényi Martin 2, Kazy 17/6, Glatz 5, Prodanovics. Edző: Dániel Péter.
Fót: Herendic 12, Békési 3/3, Dancsecs 25/12, Gulyás M. 4, Juhos 24. Csere: Buzás 5/3, Molnár D. 5/3, Lajsz 1, Martinez, Gémes. Edző: Surmann Gábor.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 9–9, 8. perc: 16–16, 14. perc: 28–28, 19. perc: 36–40, 25. perc: 46–51, 28. perc: 56–55, 34. perc: 62–65, 39. perc: 74–74.
Dániel Péter: – Mivel az előző fordulóban szabadnaposak voltunk, az utóbbi két hetet fel tudtuk használni arra, hogy fizikálisan és mentálisan is újra felépítsük magunkat. Azt gondolom, hogy megfelelő energiákat mozgattunk meg a siker érdekében és ez a produkció tízből mondjuk ötször győzelmet is ér, viszont, ahogy már többször a szezonban, a végjátékban ismét balszerencsések voltunk. Összességében ma a vereség ellenére is dicséretet érdemelnek a fiúk, hiszen végig a meccstervet követve, azt betartva játszottak. Megyünk tovább és igyekszünk a győzelembe menekülni.
Surmann Gábor: – Először is gratulálok a játékosiamnak, nagyon büszke vagyok rájuk. Nehéz „szülés" volt, de azt gondolom teljesen megérdemelt győzelmet arattunk. Érdekes egy mérkőzés volt, hiszen a félidőben úgy mehettünk kétpontos előnnyel az öltözőbe, hogy mínusz kilencben voltunk a lepattanók terén. Ehhez mondjuk valami elképesztően extra, nulla eladott labda párosult. A második félidőben pedig e két mutató teljesen a feje tetejére állt és megfordult. Eladott labdáink száma végül tizenkettő lett, lepattanóban viszont plusz egyben zártunk. Utóbbi, azt gondolom, döntőnek bizonyult. Ahogy az is, hogy bár lehetett volna nyugodtabb végjátékot hoznunk, mindig akadt csapatomból, aki a legjobbkor lépett elő. Gondolok itt Buzás "clutch" triplájára, avagy a Dancsecs-Juhos duó fontosabbnál fontosabb pontjaira. Utóbbiak végig húzták a csapatot, igazi vezérként. Gratulálok nekik külön is. Ahogy fantasztikus szurkolóinknak is, akik szép számmal és bődületes hangerővel érkeztek Fótról. A siker abszolút közös velük. Ma még örömködünk kicsit, mert rendkívül fontos sikert arattunk egy nagyon nehéz pályán, aztán hétfőtől pedig teljes gőzzel irány tovább, előre. A Salgótarjánnak minden jót kívánok a folytatásra!
